Search

Kísérő voltam az Ultrabalatonon

Talán még az is hallott az Ultrabalatonról, aki nem fut, hiszen hazánk egyik legnagyobb versenye, és vitathatatlanul a legismertebb ultrafutó eseménye. Egyszerűen megfogalmazva, egy 221 kilométeres kör a tó körül, érintve a Balaton-felvidék legszebb településeit is, amit lehet egyénileg, párban és 3-13 fős csapatokban teljesíteni. Nem sok olyan futó van, aki egyben le tud nyomni 221 km-t, de a korábban Spartathlont is teljesítő Evetovics-Balla Hajnalka kétszer már megtette, és szerette volna megszerezni a harmadik érmét is innen. Egy ekkora kihívásra legjobb egy kísérővel indulni, aki 5-10 kilométerenként várja a futót, ad neki enni-inni, öltözteti, ha kell, átgyúrja, lenyújtja, istápolja. Idén ez a szerep jutott rám, és nagy örömmel vágtam bele. A tavalyi évig ennek a versenynek a versenyigazgatója voltam, így pontosan tudtam, mit vállaltunk magunkra Hankával. Idén már saját versenyeket szervezek RUNaway néven, ahol a Mazda Magyarország az egyik támogatónk, ezért megkértem őket, hogy egy autót biztosítsanak Hanka futásához is, amire egy Mazda CX-5-öst adtak.

a mezőny egy roppant hosszú kígyóvá nyúlik a tó körül

Szeretem az autókat és érdekelnek is, így tudtam hogy néz ki, nekem nagyon tetszik az új CX-5 formája, de az még így is meglepett, hogy milyen sokunk érez így. Ha egy a hűtőrácsra tűzött, frissen elütött vérző fácánnal érkeztem volna Mohács főterére egy '59-es Cadillac-kel - megtörtént eset -, akkor sem fordulnak ennyien utána, nők és férfiak vegyesen. Bejön az embereknek.

csúcsra járatott Kodo, szebb, mint a Badacsony sziluett

Sok munkám volt a versenyt megelőző napokban, így csak szombat hajnalban indultam el Balatonfüredre, a versenyközpontba. Rutinos utazóként tudtam, hogy ilyenkor másfél óra kényelmesen elég, hiszen 4:30-kor még nincs forgalom. Mivel már péntek reggel átvettem a kocsit, volt időnk összebarátkozni. A telefonomat már ismerte, szólt a Spotify, ráadásul a mélynyomós Bose hifinek nagyon kellemes a hangja, már alacsony hangerőn is.

HUD - Head Up Display

jó a fara Muci :)

A versenyközpontban reggel hatra akkora élet volt, hogy alig jutottam be a parkolóba. Itt már azért nem tudtam haladni, mert mindenkivel kellett pár szót váltani, lépten-nyomon ismerősökbe botlottam. Aztán meglettek Hankáék, akinek a férje, Milán is egyéniben indult a versenyen. Átpakoltuk a holmiját a csomagtartóba, alaposan átnéztem, miből kell „főznöm” rá a következő másfél napban, és már mentünk is rajtba.

mosolygósan a rajtban

Minden futó másképp frissít, azaz tölti vissza az elvesztett kalóriákat. Én az izotóniás- és a hipotóniás italra esküszöm, azzal már megcsináltam Nagyatádon a teljes távú ironmant (3,6 km úszás, 180 km bringa, 42,2 km futás), csak azt ittam, nem ettem, vagy ittam semmi mást (mellé sótablettát vettem be). Persze más is működik, például a gél+víz kombináció (gyakorlatilag ugyanazzá keveredik a gyomorban), és olyat is tudok, aki zsíros kenyérrel frissít.

Hanka egy ládába összerakta azt, amire szüksége lehet. Izotóniás italporokat, géleket, vizet, magnéziumot, gyulladáscsökkentőt, hasfogót, mert híres gyomorproblémáiról. Ezeket kellett nekem mindig időben, a megfelelő helyen belediktálni.Tehát az volt a dolgom, hogy a tó körül úgy autózzak körbe 221 kilométert, hogy 5 km-enként legyek ott, ahol ő, érjek oda úgy, hogy egy 13.000 fős mezőny halad több ezer autóval ugyanezen a körön, parkoljak le, találjam ki és készítsem elő, amire szüksége lehet, és mire odaér, még egy kis pozitív energiát is adjak neki. Szerencsére a legtöbbször előre tudta, mit kér majd a következő ponton.

mindennek megvan a maga helye, amit végig tartani kell

13 perc késéssel, de végül elrajtolt a mezőny, addigra én már előrementem az első településre, mert tudtam, hogy a közel 300 egyéni induló túlnyomó többsége autós kísérővel is rendelkezik, így könnyű beragadni a parkolóba. Márpedig az első pont közel van, és ha van olyan ruharéteg a futón, ami a rajtban és az első kilométereken még kell, ezt ott le akarja venni. Így kényelmesen odaértem Aszófőre, kicsit fotóztam, és megreggeliztem.

Aztán kezdődött az őrültek háza :) Ez minden évben ilyen. Két pont között bő fél óra alatt ér át a futó, frissít és robog tovább. Én előremegyek, bekeverem az ISO-t feladom neki, elmosogatom a shakert, amiben készítem, rendet rakok (minden ponton, különben hamar lesz káosz és kosz), felírom, hogy pontosan hanyadik kilométernél mit, mennyit és hány órakor kapott. Majd utánarobogok, az autóból még biztatom, fotózom, aztán a parkolót keresek, bekeverem az ISO-t és indul a körforgás újra és újra. Nem nehéz kiszámolni, hogy kb. 44-szer kell ezt megtenni, mire körbeér a futó. Ehhez jönnek még az extrák, mint jégért rohanni a révfülöpi kútra délelőtt kilenc körül, mert azt nem biztosítottak, vagy rendes wc-t keresni a fáradt futónak, amikor szüksége van rá, rohanni az esőkabátjával amikor elered az eső, stb.

Hanka fut Badacsonyban

Az autó pedig, mint egy gondolatolvasó kiszolgált engem, ő volt az én segítőm. Hidegben fűtötte, melegben hűtötte az ülést, jól működött az automata ablaktörlő, a távolságtartó tempomat, a klíma párátlanított a legnagyobb zuhéban is, hogy lássam hol vannak a futók, ne üssem el egyiket sem. Amikor jó volt az idő, nyitottam a tetőablakot, végtelen volt az extrák sora.

LED fényszórók vs naplemente

Ezalatt Hanka hihetetlen jól és kitartóan futott, nem zavarta az sem, hogy fél éjszaka esett az eső. Sorban fogytak el a déli-part települései. Volt viszont egy korábbi sérülése, amivel tudtuk, hogy lehet még gond, és sajnos ez a forgatókönyv be is jött. Siófokon kezdett el fáradni az egészséges lába, mert arra így több terhelést rakott, mint a rosszra. Itt már többször váltott erőltetett menetre a futásból, hogy ne sérüljön le újra. A versenyt végül 180 km futás után, az akarattyai-magasparton el is engedte. Innen még mindig közel 45 km volt hátra, több, mint egy maratonnyi távolság. Ezt szintidőn belül nem tudta volna teljesíteni, felesleges volt kockáztatni akár egy lehetséges sérülést, akár növelni a regenerációs időt, így Hanka végül nem ért be a célba. Nem volt nagyon csalódott, még ha nehéz is volt meghozni a döntést. Lenyújtottuk, beült a jobb egyre és visszamentünk a versenyközpontba, ahol sok ismerősünk akkor ért célba, és láthatta férje befutóját is.

visszaérve a versenyközpontba

A csomagtartó még mindig olyan volt, mint az induláskor, nevetségesen kevésnek tűnt benne a hűtőláda, 3 sporttáska, frissítőláda, komplett szemeteszsák, hálózsák, miegymás.

19"-es felnik, egyszer rázkodott csak meg tőlük az autó, egy komolyabb kátyúban

Fájó szívvel adtam le hétfőn, nagyon kényelmes, csendes, gyors, álomszép autó.


Ha szívesen elolvasnád Hanka futásra kihegyezett beszámolóját, akkor itt megteheted: https://www.futnimentem.hu/blog/orosz_rulett_ultrabalaton_40

0 views